Szombat délután áttértünnk a gyerekbarátabb programokra, bár bevallom hogy az állatos programokat én is ugyanúgy élvezem, mint Korina. Az akváriumok Ivo nagy kedvencei, úgyhogy nem volt kérdés hogy megnézzük-e a Grand Aquarium Saint Malo – t.

Számomra a tengerek és ócéánok világa mindig lenyűgöző,  mert addig amíg a budapesti Tropicarium nem létezett és főleg amíg én pécsi leány voltam ezeket a tengeri állatokat csak a filmekben és a tévében láthattam. Olyan jó látni ahogy úszik a rája, vagy egy óriásteknős. A cápákért nem vagyok oda különösebben, de a csikóhalat is nagyon szeretem és a többi fura kis élőlényt, amiről nem is tudtam hogy létezik.

A képen látható a cylinder anemone. Ez egy virágállat, azon belül pedig csőanemona. Én sosem voltam valami nagy kíválóság biológiából, de jókislány révén mindig figyeltem, de erre egyáltalán nem emlékszem. Csaodálatos, ahpgy a kis csápjai lobognak a vízben és a kis “cilinder lábával” tovább tud állni ha az aktuális élőhelye már nem elég jó számára.

Miután végigjártuk az összes akváriumot jöttek a szórakoztató elemek disneyland stílusban. Szuper!

Van egy lift szerű fém zárka, elég nagy mert kb.20 ember befér egyszerre, ami egy olyan animációt nyújt, mintha egy tengeralattjáróban a víz alá menne az ember. Kattog, csörög, zörög, hallja az ember a vízcsobbanását és rázkódik is. Az ablakain keresztül pedig halakat látunk. A menet végén egy óriási polip “esik” a tetejére, aminek a csápjait az oldalsó ablakokon keresztül lehet látni és közben ijedezni. Kiderült, hogy egy kicsit klausztofóbiám van.

Egy kinti, nyitott részen kis köves öblökben “mini tavak” voltak kialakítva, amit halsimogatónak hívtak. Itt nyugodtan bele lehetett nyúlni a vízbe és meg lehetett érinteni a halakat. A simogatás az kicsit túlzás, mert jó gyorsan úszkáltak, nem sok esélyt adva a turisták. Korina természetesen nagyon élvezte a dolgoz, vissza is kellett mennünk még egy körre. Én is igyekeztem elcsípni a halakat, de engem annyira nem nyűgözött le a kis nyálkás tovasuhanó testük.

Viszont az a kis henger, amive csigalépcsőn lehetett lemászni és konkrétan az akvárium vizébe volt belógatva, az hihetetlen volt! Itt nem rajzokat, hanem a vízben tényleg körülöttünk úszkáló halakat lehetett látni. Olyan volt, mint egy mini tengerelattjáró, aminek a teteje nyitva van a felszín felé. Néhányszor fel kellett néznem, hogy lássam hogy bármikor ki lehet menni, igaz egy menet 5 perc volt és valójában csak akkor lehetett felmenni a feszínre amikor a piros lámpa kigyulladt. Nem tudom mi a vészhelyzeti terv ha valaki esetleg rosszulesz a bezártságtól, de szerencsére nem kellett ezt megtudnom.

Remek élmény volt mindenkinek, este hulla fáradtan néztük a Voice Kids-t az ágyból a hotelben.