Új időszámítás

Három hónapja nem írtam. Félix is ennyi idős lesz ezen a héten. Azóta tart az új időszámítás, négyen lettünk. Ezt a posztot már három hete elkezdtem írni, de vagy alszom vagy intézkedek, így eddig nem sikerült a végére jutnom. Jól vagyunk. Többnyire. Ahogy az lenni szokott.

Én alapvetően úgy gondoltam, hogy elég nekem egy gyerek és ezzel a férjem sem szállt szembe.  Aztán anyukám meglepett Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvével. Anyukám volt a legnagyobb második gyerek drukker, de nem hinném, hogy gondolta volna hogy ez a könyv hozza meg neki a második unokát. Megfogott ez a könyv azzal a mondanivalójával, hogy éljünk bátran és vágjunk bele azokba a dolgokba, amelyektől a legjobban félünk, mert végül az hozza meg a boldogságot. Egyszóval, gondoltam, hogy ha Hesna képes háborúkból tudósítani, akkor a legkevesebb, amit én megtehetek az az, hogy adok egy esélyt még gyorsan negyven előtt egy második babának, akármennyire félek is tőle. És jött Félix, akit imádunk és aki nagyon jót tett nekem, annak ellenére, hogy néha küzdök az otthoni bezártsággal és a szürke agysejtjeim álomba szenderülésével.

A karácsony és az újév tavaly csendesre sikeredett, bár azt hiszem, hogy mindent kihoztunk belőle, amit egy hat hetes kisbabával lehet. Ugyanakkor ez volt az első év a férjem életében, amikor nem karácsonyozott együtt a szüleivel és a testvéreivel, mert a 3 hetes picúrral még nem akartunk repülni. Ment is az agyalás, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot. Még az is szóba került, hogy tartsuk Budapesten a nagycsaládos karácsonyt, de már iszonyatosan felmentek a repülőjegy árak, így ezt elvetettük. Skype ide vagy oda, azért ez a 2018-as karácsony így nem volt tökéletes és be kellett látnom, hogy ez a kétlaki élet egyáltalán nem kedvez a hagyományoknak. Arra is rájöttem, hogy a kiemelkedő szervezőkészség nem csak a munkahelyen nagy erény, de a külön országokban élő nagycsalád menedzselésében is! Szerencsére nálunk mindenki elég mobilis és ötletünk is bőven akad, így februárban, most 8 felnőtt és hat gyermek “utókarácsonyozik”  Budapesten a francia és a holland óvodai síszünetnek köszönhetően. Korinát meg pár napra kikértük az oviból. Sok gyerekprogram, kis turistáskodás és még több evés-ivás és játék volt a program.

Tizennégyen jártunk-keltünk Budapesten és bandáztunk nálunk. Nyolc felnőtt és hat gyerek. Még jó, hogy jó nagy lakást vettünk anno, most kényelmesen vendégül tudtunk látni ennyi embert ebédre vagy vacsorára. Anyósomék nálunk is aludtak, a férjem két testvére a családjukkal egy-egy közeli airbnb-s lakást bérelt ki, de többnyire nálunk volt az egész banda. Voltunk a Miniverzumban, ahol Budapest, illetve Ausztria és Németország városáinak kicsinyített másait lehet megnézni és irányítani egy terepasztalon. Sétáltunk a Hősök terén, a Margit szigeten és a Városligetben. Az Aquaworld egy egész napos program volt, ezt a sok kis vízimádó nagyon várta, és persze minden közeli játszótérrel megismerkedtünk!

A francia családom nagyon demokratikusan és szabadelvűen működik és ez rendkívül tetszik nekem. Egy ekkora családban jó eséllyel lehetnek különbözőségek minden téren, a gyereknevelési elvekre vonatkozólag pedig ez talán még fokozottabban igaz lehet. Nálunk meglepő módon a gyereknevelésben mindenki nagyjából hasonló nótát fúj és ez nagyban megkönnyíti az életünket, amikor együtt vagyunk. Pedig francia, holland és magyar szálak szövődnek össze és mégis elég nagy az egyetértés. Úgy veszem észre, hogy a gyereknevelés és a családi élet szervezése kapcsán a franciák rendelkeznek néhány alapszabállyal, amelyeken kívül viszont mindenki nagyjából azt csinál, amit akar, illetve élvezi az életet a neki megfelelő módon. Legalábbis nálunk így van. Tudom, hogy nem lehet általánosítani, de azért ismerek még pár hasonló családot Nantes-ban.

A legszentebb dolog az evés. Az ünnepek, vagy  nyaralások elején és a végén van nálunk mindig egy nagy ebéd vagy vacsora, ahol mindenki részt vesz. Innen kilógni nem ajánlatos. Ezen kívül viszont minden programra, kirándulásra és együtt evésre mindig az jön, akinek kedve volt hozzá. A budapesti napok alatt néha mindkét szülő jött a gyerekes programokra, néha csak az egyik. Ezalatt a másik szülő pihent, vagy várost nézett. Aki a termálvizet szereti, az el tudott menni a Széchenyi fürdőbe, aki a futás szerelmese, az futott a Margit szigeten, akiket pedig a kaszinók világa vonz, azok éjjel a Lánchíd melletti kaszinóval ismerkedtek. Én is csatlakoztam Félix-szel, amikor és ahova lehetett, a többi fennmaradó időben pedig vagy főztem vagy pihentem otthon.

A finom falatok szeretetén kívül a másik közös pont a francia családomban, a finom italok iránti szenvedélyünk. A bor mellé a fúknál bekerült a whiskey, és mindenki kapható egy jó koktélra is. Kedves férjem sajnos vagy szerencsére felfedezte a Budapest szívében található Good Spirit Whiskey Bar-t, ami egy nagyon elegáns kis whiskey kóstoló hely és koktélbár (igaz nem olcsó). Ellátogattunk ide a fiatal szülők csapatával, egy szabad hétfő estén. Erre úgy volt lehetőségünk, hogy a nagyszülők vigyáztak mind a hat unokára a mi lakásunkban, ugyanis ott is aludt az összes gyerek. Én korán hazamentem, hisz várt rám a kisfiam, de a többiek még megnézték a Szimplát is, hiszen romkocsma látogatás nélkül nincs  is igazi budapesti utazás. Egy másik este pedig a férjem szülei és a már felnőtt gyerekeik mentek el ugyanide koktélozni, miközben a férjek és feleségek a gyerekekre vigyáztak otthon. Remélem egyszer majd nekem is lesz olyan kapcsolatom a gyerekeimmel, hogy eljönnek velem meginni egy italt!

Szeretem azt a mindent megoldunk valahogy hozzáállást. Végül mindenki remekül érezte magát, igaz lehetett volna egy kicsit több turistáskodás a városban, de azt hiszem, hogy amit ennyi gyerekkel meg lehet valósítani, azt megtettük.

Hegyi Barbara egy magazinban azt nyilatkozta, hogy “Az élethez is kell tehetség”, amivel én abszolút egyetértek. Még annyit tennék hozzá, hogy az élethez kell a lazaság. Ezt a francia családomtól próbálom ellesni és számos megnyilvánulását tapasztaltam a franciaországi két év alatt. Nekem nem ment az elején, aztán ahogy teltek az évek egyre jobban belazultam én is, bár még mindig van mit tanulnom. Sokkal könnyebb így az élet adta kisebb-nagyobb csavarokat elviselni és jól érezni magunkat közben.

 

 

 

 

 

 

 

Facebooktwitterredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *