Hurrá, újra Nantes!

Ennek  blog posztnak a megírása újabb négy hetet vett igénybe, ez a két gyerekes, kisbabás élet nem megy még nekem túl jól, ami a saját idő szervezését illeti.

Júniusban két hetet nyaraltunk a francia nagyszülőknél Nantes-ban. Ez számomra igazi nyaralás volt, távol az intéznivalóktól és a mindennapok fárasztó és monoton kötelezettségeitől (lásd:háztartás). Most bizonyosodott be  számomra, hogy annak ellenére, hogy a franciák udvariasságát, eleganciáját, lazaságát és kulináris kíválóságát számomra semmi sem múlja felül, nekem Magyarországon kell most élnem, legalábbis egy ideig biztosan.Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok Budapesten, innen pedig óriási örömmel kalandozok mindenfelé, de leginkább Franciaországba megyek szívesen, mert egy kicsit már ott is otthon vagyok. Ez az érzés annyira kitágította a világomat, boldoggá és magabiztossá tett, hogy azon magam is meglepődtem. Nagyon is érdemes tehát külföldön élni egy kicsit, ott magunkba szívni minden jót, megkűzdeni a nehézségekkel, majd hazahozni a jó ötleteket és a magabiztosságot, amellyel majd az itthoni kihívásokat is könnyebben megoldjuk.

Vigyázat! Aki viszont többször is, vagy igazán hosszú időre a határainkon túl teszi le a batyuját, az annyira nyitottá, nem ítélkezővé, pozitívvá, problémamegoldó hozzáállásúvá és barátságossá válihat, hogy Magyarországon könnyen kilóghat utána a sorból.  Én gyakran érzem magam mostanában kakukktojásnak, de kezdem megszokni. Az a gond, hogy Magyarországon is a külföldön látott, jó megoldásokat keresem, és számos helyzetben  elégedetlenkedek, vagy csak meresztem a szemeimet mert tudom, hogy máshogy is lehetne! Szebben, jobban, vidámabban, logikusabban, könnyebben. Ez bizonyos helyzetekben nyilvánvalóan pénz kérdése is, amelyben Magyarország nem bővelkedik annyira, mint nyugat-európai barátaink, de nem minden esetben csak a pénz segíthet.

Mit csináltam Nantes-ban? Igazából semmi különöset, csupán azt, amit az emberek itthon is csinálnak. Bandáztunk gyerekes barátokkal, ebédeltem a barátnőimmel, após-anyós házában pihentem  és beszélgettem velük, elmentem kicsit shoppingolni, játszótereztünk Korinával és Félix-szel és megnéztem, hogy milyen újdonságok vannak anyósoméknál a kerületben. Nem egy izgalombomba, de nekem per pillanat ez volt a legjobb vakációm.  Igaz, hogy kát napig szó szerint nem lehetett kitenni a lábunkat a házból a kánikula miatt, de még ez sem tudta igazán elrontani a jókedvemet. Szerintem sok kisbabás anyukának olyan nyaralás az álma, ahol van bentlakásos bébiszitter és nem kell sem bevásárolni sem főzni. Nekem ez most megadatott, és mondhatom, hogy jól kialudtam magamat végre!

Tiszteletünket tettük Korina régi ovijában is, ugyanis pont az ottlétünk alatt volt a tanév  végi műsor és buli a gyerekeknek. Direkt nem hívom évzárónak, mert ennek semmi köze nincs ahhoz, ami a mi fejünkben évzáró címen megjelenik. Szívet melengető érzés volt újra ott lenni, és találkozni a régi ovis társakkal és szülőkkel. Arról nem is beszélve, hogy Korina legjobb barátnőjének csoportos fellépését is láthattuk. Ebben a francia állami oviban ilyenkor minden csoport készül egy produkcióval, ami vagy tánc, vagy valamilyen vidám koreográfia vagy egy kis vicces, jelmezes jelenet. Ezt követően pedig egészen délután négyig buli van a gyerekeknek és a szülőknek az ovi területén. Arcfestés, ugrálóvár, kisebb ügyességi játékok, sütivásár, használt könyvvásár, zenés éneklés és szabad játék ameddig a picik bírják szusszal. A szülőkről sem feledkeznek meg, számunkra is van bor, kávé és mindig van két féle egyszerű harapnivaló (hot-dog, quiche). A bejáratnál lehet megvenni a jegyeket egy jelképes összegért, és mindent egy vagy két jeggyel lehet megvásárolni vagy igénybe venni. A befolyt pénz az óvodáé lesz végül. Sok szervezést igényel ez a buli, de a szülői munkaközösség csinál mindent, az élményfeladatoknál is önkéntes szülők vállalják a munkát, és az eladni való sütiket is a szülők készítik otthon.

Most pedig egy rövid hír Hollandiából. Itt az unokatesó ovijában a ‘végzősöket’ egy mókás cenemóniával indították útnak az iskolába. Ez abból állt, hogy egy vékony, hosszú szőnyegen egy gurulós széken meglőkték a nagycsoportosokat, akik az ‘út’ végén megérkezve egy medált kaptak és “átgurultak az új, iskolás életbe”. Videót is kaptam róla, és szemmel láthatóan nagyon élvezték ! Lám-lám nem kell nagy felkészültség, csak egy jó ötlet. A sógornőm azt mesélte, hogy Hollandiában jó élni, de a gyerekek a legboldogabbak.

Mindeközben itt Magyarországon a legmenőbb, aktuális ovis búcsúdal első versszaka így szól:

“Óvodába járni jó, de lassan vége van

Kezdődik az iskola minden bizonytalan

Nem tudom, hogy bírom-e a nehéz könyveket

De kérlek, ezért ne ejts most még fájó könnyeket

Ó, fájó könnyeket”

Amikor a lányom először énekelte ezt otthon, készülve az évzáróra, a férjem szemei kikerekedtek és nem akarta elhinni, hogy valóban ez a szövege. Nekem persze, fel sem tűnt (én hasonlóan érzek az iskolakezdéssel kapcsolatban), csak miután jobban megnéztem, akkor láttam, hogy öt  sor negatív  mondanivalót tud felsorakoztatni. Na jó az eslő sor jól kezdődik, de aztán gyorsnan rossz vége lesz annak is. Nem csoda, hogy így nem lehet vidáman és magabiztosan iskolát kezdeni.

A franciaországi bulis évzárók után nagy izgalommal készültünk Korina itthoni ovis ballagására. A magyarországi szokások szerint, szépen fegyelmezetten felvonultak, szavaltak és énekeltek együtt, nagyon helyesek voltak, de én már más szemmel néztem az ünnepséget. Kezdem jobban látni a nyugat és kelet-európai nevelés közti különbségeket és magamat is jobban megérteni. Igaz, hogy a szocializmusban nem volt sok választás, ami a nevelést illeti, és remek alapokat kaptunk, mivel többnyire szorgalmas, fegyelmezett, jól nevelt, szabálykövető felnőttekké váltunk. De mi a helyzet az önbizalommal, a kreativitással, a szabad gondolkodással, a másság elfogadásával, a tanulásra való nyitottsággal, a változtatásra való hajlandósággal és a rugalmassággal?

Szerintem a mai húszéveseknek és a náluk fiatalabbaknak már mindkét fajta nevelés megadatik, ha megadjuk nekik. A világban ma, a régi és az új értékekre és tulajdonságokra is szükség van. Nem szabad a régit eldobni, de meg is kell újulni! Felnőttként is.

Én 41 évesen még mindig nem vagyok “kész”, dolgozom a tanulás és az önismeret terepén. Nincs elég önbizalmam, nem viselem jól a kudarcot, még mindig nehéz azt úgy megélnem, hogy az is előre visz. Nehezen váltok és változtatok az életemen annak ellenére, hogy már kétszer is éltem külföldön több éven át. Az, hogy pozitívan állok a dolgokhoz nem jelenti azt, hogy belül nem vívódok rengeteget. Mindig lehet változni, sok minden tanulható. Nekem is egyre jobban megy már minden “új készség” és kétségtelen, hogy ezt a francia férjemnek és családomnak, a külföldön töltött éveimnek, és a multikulturális cégeknél megismert kollégáimmal való együttműködésnek köszönhetem. Mindig féltem és izgultam, mindig azt gondoltam, hogy “lehet, hogy kevés leszek hozzá”, de mindig bíztam is benne, hogy menni fog!

Micsoda közhely! Lehet, de az én életemben ez az igazság.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2 Replies to “Hurrá, újra Nantes!”

  1. Köszönöm hogy megosztod az èlmènyeid 🙂 hamarosan 15 év után én es kis családom költöznk ki Franciaorszàgba Saint Gilles Croix de vie -be ! Az írásaid erőt es tanácsot ad 🙂köszönjük hogy veszed a fáradtságot ,es le írod az èlmènyeid !Figyelemmel kisérjük 😉

    1. Szia!
      Köszönöm az üzenetet! Nagyon klassz helyre mentek, megnéztem a térképen! Nagyon izgalmas lesz, biztosan szeretni fogjátok! Innen jó kis (vagy nagy) kirándulásokat lehet mejd tenni több irányba is, ha lesz autótók! Nantes ugye egyértelmű, aztán ahol már mi is voltunk, az Noirmoutier kis szigete, hozzátok nagyon közel, egy mesés kis hely, csendes, természetes tengerparti szakaszokkal (köves). Aztán dél felé La Rochelle, egy helyes kisváros, szintén a tenger partján, ez egy napos kirándulásnak is jó. Aztán messzebb persze Bordeaux és mellette Saint Emilion (ez utóbbi olyan falusi borvidék stílusú), ha borkedvelők vagytok és a Périgord régió (a konfitált kacsa hazája) is gyönyörű.

      Jó utat és sok szép élményt kívánok!
      Zsófi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *