2. nap: Nantes-Quiberon

Mindenki megérkezik

Másnap már reggeli után indulunk Quiberonba, ami a férjem szerint 1 óra 45 percre, szerintem pedig jó 2 órára helyezkedik el Nantes-tól Bretagne-ban, Quiberon félszigetén. Praktikus volt reggeli után indulni mert Félix így majdnem végigaludta az utat és már ott ebédelhettünk.

A férjem gyerekkorában itt töltötte a nyarakat két tesójával és négy unokatestvérével a nagymamájánál, így neki ez a város is otthona. Azon kívül, hogy hideg az óceán és sós a víz, nem sokban különbözik a gyerekek élete errefelé a balatoni nyártól. Na jó, nincs igazam, mert a homok is finomabb és jobban lehet belőle várat építeni! Egyszóval a strandra járunk, fagyizunk, körhintázunk, jókat eszünk a kertben és társasozunk. Néha belefér egy esti bowling, vagy egy kisebb kirándulás a közelben, de főleg a kertben eszünk-iszunk. Élvezzük az élet apró örömeit, amelyek úgy látom, hogy a koronavírus utáni időkben még jobban felértékelődtek.

Az érkezés napján a kertben pihenünk és várjuk a férjem testvérét, akik Amszterdamból érkeznek délután autóval. Mire ők is befutnak teljes a boldogság és nyolc felnőtt és hat gyerek hangjától zeng a ház. A gyerekzsivajt jobban szemléltetendő, bemutatom a csapatot: van három hétévesünk, egy ötévesünk, egy három és fél évesünk és egy másfél évesünk. Az utóbbi fiatalember okoz már csak fejtörést, mivel rendületlenül megy a nagyok után, így rajta kell tartani a szemünket. Ezt néha nehezen tudjuk kivitelezni a férjemmel, mert mindig azt hisszük, hogy valaki más tartja rajta a szemét…

Menü és munkamegosztás

Az ebédet anyósom fantasztikus bravúrral szervezi mindig és minden alkalommal a keze alá dolgozunk páran. Első nap cékla, paradicsom és uborka volt vinegraitte öntettel előételnek, majd kolbász rizzsel és ratatouille-val, baguette sajtokkal, és zárásképpen csoki kávéval. Itt a legkönnyebb hozzájutni a tenger gyümölcseihez, ezért már másnap ez volt a menü. Tengeri csiga, osztriga és kagyló előételnek, frissen sütött szardínia krumplipürével, majd eper, csoki és kávé. Ez a menü picit melósabb volt, mert mindent frissen kellett sütni-főzni, így déltől kezdve folyamatosan ettünk délután kettőig. A régió jellegzetes bora a Muscadet kísérte a tengeri herkentyűket, amelyekhet itt lehet a legolcsóbban hozzájutni. Bretagne kisvárosaiban a kagyló sültkrumplival sokszor az egyik legolcsóbb menük közé tartozik az éttermekben is. Korina már mindjárt 7 éves lesz, de én még mindig döbbenettel figyelem, ahogy végtelen örömmel és természetességgel fogyasztja a tenger gyümölcseit. Ő már ebben nőtt fel és Félix is követni fogja. Én maradok csak meg jó kis kontinentális léleknek, akinek a kagyló kapcsán a lakásdekoráció jut eszébe. A halakat azért nagyon szeretem.

Van-e mozgás a városban?

Harmadik nap reggel 10-kor elsétálunk a férjemmel a városba, Félix alszik az udvaron a babakocsiban, szabad a pálya. A part melletti sétányon és a két nagyobb vásárló utcában mindenki fegyelmezetten viseli a maszkot. Majdnem minden bolt előtt kézfertőtlenító, veszünk is belőle. Szombat délelőtt piac is van, itt tobzódnak a legtöbben, a tengerpart viszont mondhatni majdnem üres. A piacon a sajt, kolbász és zöldség árusokon kívül rengeteg más portéka is felbukkan. Minden szép, ízléses és minőségi, legszívesebben mindent megvennék, így persze végül nem vásárolok semmit. Egyedi ékszerek, táskák, fából készült dekorációk és hajdíszek, kézműves textil termékek, sok a szépség a sátorponyvák alatt. Főszezon van Franciaországban és Quiberon egy nagyon népszerű nyaralóhely. Turistát eddig még nem láttam, itt is megszenvedik idén a hiányukat.

18 fokos az óceán

Délután négy körül mind a tizennégyen lemegyünk a strandra, beletrappolok az óceánba, szinte csípi a hideg víz a lábamat, mégis maradok. Ebben a családban csak én nem bírok fürdeni 18 fokos vízben, de idén úszok egyet. Legalább egyet, a tisztesség kedvéért. A hétre csupán 20-21 fokot ígérnek, de ha ezt napsütés kíséri Quiberonban már igazi nyári időnek minősül. Itt egy kardigánt midnig magammal kell vinnem, mert egyik pillanatban megsülök, a másikban pedig úgy fúj a szél, hogy fázok. A hortenziák szeretik a legjobban ezt a klímát, mesésen virágoznak mindenfelé, nem úgy, mint az én kis satnya példányom, amit anyák napjára kaptam és végül a balatongyöröki kertünkben landolt túlélésre várva.

A gyerekek nyakig homokosan építik a homokvárat és sikítozva ugrálnak a kis hullámokba. Félix utálja az egész hercehurcát és sír. Bizalmatlanul szemlélődik, a vízbe nem tudom a lábát sem beletenni és senkivel sem akar játszani, mindenkitől fél. Balatongyörökön nem volt vele semi gond a strandon a nagy nyüzsgésben, csak hordta a vizet vödörszámra.

Este hat körül gyalogolunk haza, mindenkiből dől a homok, a zuhany előtt sorban állunk, miközben a többiek a vacsorát készítik. Számomra olyan ez, mint egy francia nyelvtanulással egybekötött nyári tábor.

Csak reménykedek benne, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk idén és még sok hasonló napunk lehet az amúgy esős Bretagne-ban.

Facebooktwitterredditpinterestlinkedinmail

2 Replies to “2. nap: Nantes-Quiberon”

    1. Szerintem a víz nagysága és hullámzása ijeszthette meg, mert Pesten az Olimpia parkban a szökőkútban boldogan fürdik nyár eleje óta a jó hideg vízben. Az óceánba még a lábát sem akarta megmosni. 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *