3. nap: Quiberon te csodás

Esztétika a mindennapokban

Franciaországban úgy nagy általánosságban a jó ízlést szeretem. Mindenben. Quiberonban és Nantesban is az fogott meg, hogy a városoknak nem csak a belvárosa szép, hangulatos és jól karbantartott, hanem a legtöbb kerület az. Természetesen mindenhol vannak szegényebb negyedek, de összeségében elmondható, hogy az ember szemei elé zömében szép épületek tárulnak. A szép, harmonikus környezet nagyban hozzájárult az itt töltött két év alatt a jó hangulatomhoz, illetve a rossz hangulatom feljavításához.

Quiberon egy tipikus nyaralóváros a közepén egy nagy stranddal, mellette közvetlenül a városközpont két nagyobb sétálóutcájával és egy szép, hosszú part menti sétánnyal, ameylnek végén a kaszinó áll. A gyerekek nagy örömére egy állandó körhinta foglalja el a főtér közepét, ez Korinának és az unokatesóknak évek óta fő programot jelent, bár szerintünk Korina már kezd kinőni belőle így 7 felé közeledve. Ő persze nem ért egyet velünk. Az igazi franciás kávézók teraszain mindig üldögél valaki, miközben mi valamerre loholunk a gyerekcsapattal. Vágyakozva tekintek időnként egy-egy vízre néző asztal felé, és arra gondolok, hogy már csak pár évet kell várnom arra, hogy egy újsággal a kezemben ott ücsörögjek, napszemüvegben, ráérősen figyelve a sirályokat a kapucsínóm mellett.

Shopping

A szuvenír boltokban is majdnem minden tetszetős, és rengeteg kis üzlet árul helyi kekszeket, sós karamellt és egyéb finomságokat. A játék- és könyvesbolt is pici, otthonos, inkább butik hangulatú. Kis galériák is vannak, ahol helyi festők kínálják a tengerről készített képeiket, akvarelljeiket. Mindig azt mondjuk a férjemmel, hogy ha egyszer gazdagok leszünk, majd bevásárolunk itt képekből. Nagy kedvencem még, a tengerészcsíkos bolt. Itt bevásárolni már nem olcsó mulatság magyar szemmel, de minden alkalommal be kell térnem ide, mert a babaruháktól kezdve, a gyerek pólókon és nadrágokon át a felnőtt ujjatlan pólókig zoknit és gumicsizmát is beleértve, minden van tengerészcsíkos kivitelben, egyetlen egy boltban takaros kupacokba pakolva.

A könyvesbolt

Az unokatestvérek együtt szokták ünnepelni a szülinapjukat a nyáron, amikor mind együtt vannak (mindenki szigorúan egy kisebb ajándékot és egy könyvet kap a csapattól), így egy kis ajándékvadászatra mentünk kettesben. A francia könyvesboltokat egyszerűen imádom. Az utóbbi 10 évben azért nekünk sem kell szégyenkeznünk a magyar gyerekkönyvek miatt. Már csak egyetlen dologban különbözik a francia gyerekkönyv kínálat a magyartól: a témákban. Illusztrációban és kivitelben már sima ügy otthon is találni hasonlóan nívós gyerekkönyveket, de a franciák téma tekintetében még mindig meg tudnak lepni. Idén egy olyan zenés baba könyvet találtam, ajánlott 1 éves kortól, amelyben a táncokat mutatták be: a keringőt, a salzát, a tangót, és a hip-hop-ot. Nem kifejezettem baba téma, nem? Ez a féle hozzáállás, úgy gondolom, hogy általánosságban igaz a francia gyereknevelésre és oktatásra, az élet valós, felnőttes témáit és komolyabb, tudományos témákat is szívesen lefordítanak gyerek nyelvre. Korina 6 évesen tanult már az ókori görögökről és a bolygókról is a francia klubban szombat délelőtt.

A kaszninó

A kaszinót úgy kell elképzelni, mint egy kisvárosias játéktermet, amiben főleg félkarú rablók foglalják a helyet, de hétvégente pókerezni is lehet és black jack asztal is van. Nem egy puccos hely, és sok idős hölgy ücsörög csinos szemüvegben, ízlésesen felöltözve a játékgépek előtt. A korinavírus fájdalmas ütést mért rá, mert alig-alig járnak most oda, a turisták pedig szinte eltűntek a városból. Az én drága férjem imádja a kaszinókat, de szerencsére Budapesten nincs senki akivel elmehetne, így egy évben egyszer, nyáron mindig elmegy a bátyjával Quiberonban szerencsét próbálni. Persze fejben már egy újabb Las Vegas-i útra gyűjt. Minden nyaralás alatt mi, fiatal szülők kapunk egy estére kimenőt. A bowling pálya bezárt a virus miatt, így idén a kaszinós fiúk felvetették, hogy vacsorázzunk együtt a kaszinó éttermében, ahonnan nem mellesleg mesés a panoráma az óceánra és rendkívül praktikusan utána ők mehetnek játszani.

Gyalog mentünk, egy jó 15 perce séta volt az út, de este fél nyolckor kongott az ürességtől az étterem az augusztusi főszezonban! Kicsivel később beesett két másik pár, de igazából mi tartottuk el aznap este az éttermet, mivel mi hatan voltunk. Azt hiszem örültek is nekünk nagyon, mert fizetéskor felajánlottak egy grátisz italt, ha átsétálunk mind a kaszinó részbe. Nem tudhatták, hogy én ilyen tekintetben vesztett ügy vagyok. Az étterem közvetlenül a part mentén állt és az oldalát végig nagy, panoráma ablakkal rakták ki, amin keresztül folyamatosan lehet gyönyörködni az arra repülő sirályokban és közlekedő hajókban. A kaszinóban minden pohár ital után fertőtlenítették az asztalt, a black jack-nél pedig a játékosok kezére fújtak rendszeresen egy kis kézfertőtlenítőt, miközben minden vendég és dolgozó maszkot viselt. Engem egy ital ígéretével elég sok helyre el lehet cipelni, de a kaszinóknak nagy ellenzője vagyok (azóta, amióta 22 évesen egyszer 100 dollárt 5 perc alatt elvesztettem), így amint az utolsó cseppet felhörpintettem az italomból, férjemet a fiúkkal hátrahagyva, máris indultam haza a lányokkal. Tíz óra után azért már volt egy kis élet a part menti sétányon, de mindenki maszkot viselt, így elég furcsa látványt nyúthattunk. Hosszasabban időzni errefelé beszélgetve, iszogatva így maszkosan szerintem egyáltalán nem kellemes, de azért a körhintánál még ment a buli este negyed tizenegykor is. Mégiscsak nyár van!

Facebooktwitterredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *